Ormosbánya története dióhéjban

A Rudabányán eredő Ormos-patak völgyében, Izsófalva és Rudabánya között, Kazincbarcikától 12 km-re fekszik Ormosbánya, a közel 2000 lakosú bányászfalu. Megközelíthető gépkocsival Kazincbarcika felől másodrendű úton. A bányászat során előkerült leletek alapján területe már az őskorban is lakott volt, később szkíták és kelták telepedtek meg ezen a vidéken. Írott forrásokban a XIII. századtól említik nevét általában Ormos vagy Ormus alakban. 1410-ben Zsigmond király felszólította a jászói konventet, hogy ismeretlen okok miatt tartson vizsgálatot az Ormos birtokon. E században a település a Perényi család tulajdonában volt. A török korban a falu teljesen elpusztult, a forrásokban, mint “pusztát” említik. A XVIII. századtól kezdve általában Disznóshorvátival együtt fordult elő és a Radvánszky család tulajdonában volt. A múlt század derekán 109 lakosa főleg erdőgazdálkodásból élt. 1864-ben végleg Disznóshorváthoz csatolták és ezzel megszűnt létezni, mint önálló település.

Az Ormos-patak völgyében a bányászat kezdetei még a XVIII. századra nyúlnak vissza. A Radvánszky család kovácsműhelyeiben az itt bányászott szenet használták fel. A múlt század utolsó harmadában a kiváló adottságokat és a jó fekvést kihasználva számtalan bányanyitás történt. Kiemelésre érdemes a disznóshorváti Sárkány család, amely különösen aktív volt a bányászat megindításában.

A századfordulón, a környékbeli széntermelés felfutásával e terület értéke is jelentősen megnövekedett. Jelentős változást hozott a tulajdonviszonyok XX. századi átrendeződése. Gróf Tisza István 1907-ben kezdett tárgyalásokat a Radvánszkyak megbízásából a terület szénjogainak értékesítéséről, előbb a Magyar Kőszénbánya Rt. vezetőivel, majd az Államkincstárral. Végül ez utóbbival sikerült megegyeznie és az 1908. évi XXX. törvénycikk alapján sor került a vásárlásra, az állam 900.000 koronát fizetett a Radvánszky családnak. A kormány célja az volt, hogy az itt bányászott szénnel lássa el a diósgyőri vasgyárat. A tényleges termelés 1912-ben kezdődött meg. Ebben az évben készült el a 600.000 korona ráfordítással épített normál nyomtávú vasút is. A fejlesztés mértékét jelezte, hogy még szintén ebben az évben került átadásra a munkástelep első négy háza, melyben egyenként négy lakás volt. 1931-ben leégett az osztályozó rakodó, melyet a két év múlva elkészülő új vasszerkezetes rakodó váltott fel. A bányalovakat az 1936-ban épített Gyarmatudvarban tartották.

A két világháború között tovább folyt a munkástelep bővítése, sőt a ’30-as években már saját iskolával, orvosi rendelővel, kultúrházzal, bányászkönyvtárral és vendéglővel is rendelkezett. Lényegében ezekben az évtizedekben a területen egy különálló több száz fős lakótelep jött létre a kor igényeinek megfelelő szociális intézményekkel, amely a mai Ormosbánya alapját képezte.

Ormosbányai focicsapat 1950-ben Ormosbányai kézilabda csapat 1960-ban

A második világháború után a környék bányái is állami tulajdonba kerültek, és jelentős szerepet kaptak a borsodi medence szénbányászatában. A bányák a ’60-as években élték fénykorukat. A ’70-es évek derekától kezdve Ormosbányát is egyre súlyosabban érintette a bányászatot sújtó válság. A ’80-as évek közepére kimerültek az aknák, nem volt gazdaságos a termelés, ezért 1987-ben megszűntették az ormosbányai bányaüzemet.

A ’90-es évek az útkeresés jegyében teltek. 130 év után, 1993. februárjától Ormosbánya ismét önálló településként létezik. Az elmúlt évek során jelentős mértékben fejlődött a település infrastruktúrája. A környező településekkel karöltve kiépítették a gázhálózatot, a ma már közel 11 km hosszú vezeték, a lakások 50 %-át képes ellátni. A távbeszélő hálózatot az igények szerint bővítik. A szennyvízhálózat folyamatos fejlesztésének köszönhetően az ezred-fordulón a település ingatalanjainak 70 %-a bekapcsolható a szennyvízcsatorna hálózatba. A falunak saját orvosa s 1994-től saját patikája is van. Az országban elsőként indult be a falusi családsegítő program. Ormosbányán napköziotthonos óvoda, általános iskola működik. Az önkormányzat működtetésében jól üzemel az idősek napközi otthona. A község lakosaink életét orvosi rendelő, postahivatal, védőnői szolgálat, kábeltelevíziós társaság, élelmiszer boltok, vendéglátó egységek segítik. 1997-ben az önkormányzat átvette a művelődési ház működtetését és közművelődési előadó alkalmazásával újra élesztette a kulturális életet. A művelődési ház nagy hangsúlyt fektet a hagyományok ápolására. Nagy múltú hagyományőrző asszonykórus működik zenei klub keretén belül, valamint egy országos hírnévnek örvendő gyermekdalokat játszó zenekar a Pom-Pom família. Van citera zenekara és break csoportja, valamint aerobic klubja. Évente 4 nagy rendezvényt bonyolít le, melyek között leghíresebbek az Országos Kórustalálkozó és a Vidék Tehetségeinek Találkozója. A település önkormányzata alapító tagja volt a Szuha-völgyi Bányászlakta Települések Önkormányzati Szövetségének, amely segíti a helyi önkormányzatokat a vállalkozásfejlesztésben, az idegenforgalom kínálta lehetőségek jobb kihasználásában.

Jelenleg 1870 lakosa van a községnek. Munkahelyek hiányában a munkaképes lakosság nagy része a közeli városokba jár dolgozni. Nagy a munkanélküliek száma. A fiatalok iskolai tanulmányaik elvégzése után többnyire máshol kezdik életüket építeni.